Földtörvényre várva: külföldiek haza"

A kilopott földek

A háttérmunkálatok már korábban megkezdődtek, a zsebszerződések felderítésére bizottság is alakult, a startpisztoly Orbán Viktor kezében dördült el, amikor október közepén, fiatal magyar gazdák előtt kijelentette:

A jogszabály modern agráriumot teremt majd, a szocialista mezőgazdaság szocializmust túlélt híveinek kora ugyanis lejárt - fogalmazott a ceglédi művelődési központ színháztermét megtöltő fiatal gazdák előtt. A külföldiek termőföldszerzéséről szólva Orbán Viktor nyomatékosította: az új földtörvénnyel ez "be van fejezve, nincs, nem lesz".

A kabinet ugyanazokat a mechanizmusokat alkalmazza majd, mint Franciaország és Ausztria. „Aki a nyugati határszélről jött, az menjen át az osztrák területre, és próbálkozzon meg” ott a termőföldvásárlással; egy négyzetmétert nem tud majd venni - mondta. A földtörvény céljai között említette „a zsebszerződéssel kilopott földek” visszaszerzését is, ugyanis bár újakra nincs lehetőség, de a régi zsebszerződéseket is ellenőrzés alá veszik, és megszüntetik őket - tette hozzá.

Külföldieknek nem eladó

A történet tulajdonképpen a 11 évvel ezelőtti kormányzati nekirugaszkodás folytatása, amit az váltott ki, hogy a kilencvenes években kárpótlás és a szövetkezeti résztulajdonok szétosztása révén jelentős földterületek kerültek olyanok birtokába, akik nem akarták vagy nem tudták megművelni.

Átfogó agrárstratégiával akkor sem rendelkezett a kormányzat, megfelelő tőke és/vagy kölcsönkonstrukciók híján osztrák, német, holland, kisebb részben angol tulajdonosok látták meg a lehetőséget, hogy az uniós árakhoz képest harmadáért lehet földhöz jutni Magyarországon.

Pontosabban hivatalosan nem lehetett (lásd később részletesen), azonban akadtak olyan kiskapuk, amelyek a hatályos jogszabályoknak megfeleltek. A „tulajdonképpen enyém, ami nem lehet a tulajdonom” helyzet megoldására az érintettek (az eladók és a vevők) olyan színlelt jogi megállapodásokat (ez lenne a sokat emlegetett zsebszerződés) alkalmaztak, amelyekkel ki lehetett (volna) húzni a földszerzési moratórium 2014-es lejártáig az időt, hogy aztán értékes tulajdonhoz jussanak.

Most úgy tűnik, hiábavaló volt az igyekezet, nagyobb ragadozó jelent meg színen, a kormány figyelme ismételten erre a szegmensre fókuszált, csakhogy időközben eltelt tíz esztendő, és a külföldiek – akár cégtulajdonosként, akár máshogyan – integrálódtak a magyar (mező)gazdaságba. - A földet nem vihetem haza Németországba, itt marad mindörökre, fakadt ki egyik német gazda megkeresésünkre - mint ahogy az Audi- és a Mercedes-gyárat sem szállítja senki el. Nem értem, hogy az avatókon ott villog a kormány, nekünk meg cokit mondanak, mintha nem is ugyanabból az országból jöttünk volna.

A kilopott föld fordulat külföldi portálokon is szóba került, az egyik osztrák oldalon azt írta az egyik kommentelő, hogy ezek után biztos tele van az ország óriási lyukakkal, és nagyon szörnyen nézhet ki mostanában.

Hogy miért érdekes a termőföld: alapon az egyik legjobb befektetésnek számít (ha nem kell fizetni érte, akkor főleg), másrészt pedig az élelmiszer-árak folyamatos emelkedése miatt biztos megélhetést nyújt.

Tegyük hozzá: megfelelő technológiák alkalmazásával, paradox módon ebben a most kárhoztatott külföldiek jártak az élen Magyarországon: általában hozták magukkal a magyarországinál jóval magasabb eredményeket produkáló megoldásokat. (Persze, a másik végletre is akad példa, Vasban is kellett már több hektárnyi, osztrák kezelésben lévő parlagfüves ültetvényt felszámolni.)

Mindent vissza, avagy viszontlátásra, faszikáim

Az általunk megkeresett külföldiek többsége kérdezett is az interjúk során, próbálták követni a módosítások miatt néha eléggé kusza fejleményeket.

- Sejtettük előre - válaszolja az egyik osztrák gazdálkodó, aki több száz hektáron gazdálkodik magyarországi cégeivel, ugyanis nem felejtette el senki, hogy bő tíz esztendővel ezelőtt már útilaput akart kötni a külföldi gazdálkodók talpára az első Orbán-kormány.

Akkor lettek biztosan abban, hogy megint kormányzati célkeresztbe kerültek, amikor az addigi, legális utat – a z itt gazdálkodó külföldiek bizonyos feltételeknek megfelelve, kérelmezhették a magyarországi földszerzést – úgy megkavarták és megnehezítették a hatóságok, hogy annak is egyértelmű volt az üzenet, aki nem követte a politikai történéseket.

- Az ügyvédem biztatott, hogy rendben lesz minden - mondja az osztrák férfi -, de erős volt a gyanú, hogy Auf wiedersehent akarnak inteni nekünk. Ahogy beszélgettünk a többiekkel, Herr Orbán nem az a figura, aki csak elgondolja, vagy szeretné a dolgokat, ami eddig eljutott hozzánk a hírekből, az azt mutatja, hogy meg is teszi, amit akar. De tudja hogyan van, évek alatt felépítettük a gazdaságainkat, pénzt invesztáltunk, és nyilvánvalóan nem szeretnénk leadni csak azért, mert nem felelünk meg egy olyan törvényi feltételnek, amelyik tegnap még csak nem is létezett.

- Az osztrák törvénykönyv 200 éves, ha változtatni akarnak rajta, komoly egyeztetés előzi meg, szakmai szervezetek elmondhatják a véleményüket, az új szabályokat átmeneti időre vezetik be, és ha nem felelnek meg – ezt már olyan jogi szakember teszi hozzá, aki jól ismeri mindkét ország jogszabályait. - Most ezek után kezdje magyarázni valaki az itt működő osztrákoknak, hogy miért is nem lehet úgy dolgozni és élni, ahogy eddig tették.

Az előzmény, amire a megszólalóink utaltak meglehetősen régi. 2001 júliusában rontott neki az akkori Orbán-kormány a zsebszerződésnek nevezett megállapodásoknak: a kálócfai, kihelyezett ülésen, némi körtepálinkázás után.

Akkor a zsebszerződésekről - vagyis a földek külföldieknek való átjátszásáról - szólva Orbán Viktor közölte: van törvényes és tisztességes lehetőség a zsebszerződések felmondására, a kormány abban a tíz esztendőben, amíg az Európai Unióval kötött megállapodás ezt lehetővé teszi, meg fogja gátolni, hogy külföldiek termőföldtulajdont szerezzenek Magyarországon.

Nagyon fontos, hogy az eddig zsebszerződést kötő állampolgárok közreműködjenek abban, hogy e szerződések tartalma nyilvánosságra kerüljön - mondta a miniszterelnök. Hozzátette: nem fogják megbüntetni azokat a magyar állampolgárokat, akik kényszerhelyzetben kötöttek zsebszerződéseket. Az állam a Nemzeti Földalap számára piaci értéken megvásárolja a zsebszerződést kötő eredeti tulajdonosoktól földjüket, az alapból pedig olyan családi gazdaságokat akar termőföldhöz juttatni, amelyek megművelik a földet.

A baj sokkal nagyobb annál, mint gondoltuk, nem téved, aki azt állítja, hogy a Nyugat-Dunántúlon a termőföld már egy negyede osztrák kézben van - jelentette ki Orbán Viktor.

„Ennek az osztrák vircsaftnak, ami itt folyik, véget kell vetni, minden osztrák gazda, aki Magyarországon földet vásárolt, örüljön, hogy ezt ép bőrrel megússza” - mondta Orbán Viktor.

Már akkor kiderült, hogy a zsebszerződéseknek nevezett kompozíciókat nem nagyon akarja felmondani senki, és valamiért nem tolongtak a polgárok, hogy nekem bizony van egy fiktív megállapodásom, ugye nem tetszenek engem bántani. Ráadásul a valódi helyzet már árnyaltabb volt a politikai elképzeléseknél: a 1994-es, a külföldi magánszemélyek és gazdasági társaságok földtulajdonszerzését megtiltó törvény szavazása és hatályba lépése között eltelt négy hónapban még be lehetett vásárolni.

Aztán a kettős állampolgárok – köztük történelmi családok leszármazottai – is földhöz jutottak, azon felül a már termőterülettel rendelkező cégeket akadálytalanul lehetett adni-venni, arra ugyanis nem vonatkozott a tiltás. A tisztánlátást már akkor nehezítette, hogy tisztán külföldi tulajdonban már akkor is kevés termőföld volt, a szántók nagy részét vagy bérelték a gazdálkodók, vagy pedig gazdasági társaságok birtokolták.

Trükközni ott kellett, ahol a bérlet mögött jövőbeli vásárlási szándék húzódott meg – ahogy említettük, mindenki a 2014-ig tartó, a külföldiek fölszerzését meggátoló moratórium lejártára várt. Korábban a haszonbérlet, később pedig kölcsönszerződések miatt került jelzálog azokra a földekre, amelyeket szeretett volna bebiztosítani a külföldi hátterű használója. 2012-ben pontosan ezt a pontot vette pergőtűz alá a kormány – nem véletlenül.

Mivel ennek a rétegnek az érdekérvényesítő képessége nem túl izmos – vajon ki karolna fel egy olyan csoportot, amelyik az ügyeletes céltábla a kormányzati kommunikáció szerint -, a megkérdezett szakértők egy része szerint egyértelmű kiszorításról és állami tulajdonszerzésről, majd pedig újraelosztásról van szó. Hogy milyen elvek alapján, arról az elmúlt hónapokban a lejárt állami földbérletekre kiírt pályázatok kapcsán képet kaphattunk. A hivatalos álláspont másképpen hangzik természetesen:

A törvényjavaslat biztosítja, hogy a jövőben csak magyar földművesek vehessenek és magyar gazdálkodók bérelhessenek termőföldet, véget vet annak az "1100 éves vitának", hogy kié legyen a föld - jelentette ki Fazekas Sándor vidékfejlesztési miniszter a földtörvény vitájában, megjegyezve, nem vásárolhatnak majd földet ingatlan-befektetők, magyar és külföldi spekulánsok, valamint azok a nagybirtokosok sem, akiknek már sok van. Hozzátette: nem válhatnak tulajdonossá a zsebszerződésesek sem.

Drágám, te egy stróman vagy

- A zsebszerződés ismeretlen jogi fogalom - ismétli meg a már sokszor rögzített megállapítást a témát jól ismerő jogi szakember -, a politika generálta, azt az érzetet keltve az állampolgárokban, hogy valami sötét, titkos dolgok lennének a háttérben, amit mocskos szemét ügyvédek intéznek, holott a közhiteles nyilvántartásokban ellenőrizhető, hogy kinek a jelzálogjoga van bejegyezve az adott területre. Ráadásul a külföldi, megfelelő feltételek teljesülése esetén megfelelő engedélyek birtokában eddig is szerezhetett földet Magyarországon.

A jelzálog-szerződés polgári jogügylet, azt tiltott kategóriába belegyömöszölni elég nagy mélyütés a jogállamnak. Strómanokról beszélni pedig elképesztő felelőtlenség. A külföldiek többsége ugyanis itt él, vagy gazdálkodik, a gyerekeik is a birtokon dolgoznak, sokaknak magyar feleségük van, akik a családjogi törvény értelmében szintén tulajdonossá válnak – emelt ki egy problémát a szakember, aki hozzátette, furcsának tartja, hogy a jelzálogok kapcsán indított átfogó offenzívát a kormány. - Ha a devizahiteleseket meg tudta segíteni a politika, akkor itt a remek alkalom, hogy azokat is felkarolja, akiknek a földjén van jelzálog-hitel, azzal is segíthetné a földtulajdonosokat.

Itt élünk, itt dolgozunk és itt fektetünk be

A tervezett intézkedések a külföldi sajtó érdeklődését is felkeltették – nem véletlen, hiszen nem először sérülnek osztrák érdekek (ahogy jeleztük, más gazdálkodók is jelen vannak a megyében), legutóbb a hulladékgazdálkodás állami kézbe kerülése adott egy erőteljes maflást az egyik ausztriai, Magyarországon is érdekelt cégnek.

Ernst Zimmerl, a budapesti osztrák nagykövetség mezőgazdasági tanácsosa a Standard nyilatkozva azt mondta, a szabad tőkeáramlás elve szerint az Európai Unióban minden uniós polgár vásárolhat termőföldet, s ezt a rendelkezést Magyarország nem kerülheti meg. Zimmerl túlzónak tartja a zsebszerződésekről szóló magyar becsléseket. 2002-ben, amikor fel akarták deríteni a zsebszerződéseket, mindössze 77 hektárról szólót találtak - mondta.

Az itt élő külföldiek – finoman szólva – torkig vannak azzal, hogy időnként páriának tekintik őket és veszélyeztetik létbiztonságukat. Ugyanakkor félnek is, amíg korábban szívesen nyilatkoztak és mondták el véleményüket, ezúttal kizárólag név nélkül vállalták a beszélgetést.

Mint mondták, nem szeretnének „elhúzni”, hiszen mindez ellenkezik az Európai Unió törvényeivel, valamint a német kapitalizmus egyszerű szlogenben megtestesülő alapelvével: Leben und leben lassen (Élni és élni hagyni). Ráadásul az elmúlt években sem tudták elégszer elmondani, hogy az uniós földárakra váró spekuláns (ebből van jóval kevesebb) és a gazdálkodó csak a budapesti parlamentben azonos.

- Egy árva fillért nem vittem el innét – foglalja össze véleményét egyikük -, mindent visszaforgattunk, folyamatosan fejlesztettünk, bővítettünk, építkeztünk. Amikor összeszámoltuk, több milliárd forint jött, ennyit fektettünk be az elmúlt években. Új munkahelyeket teremtettünk, új technológiákat hoztunk, egyik ismerősem lefordította a magyar tanulmányt, amely arról szólt, mekkora a különbség a magyarországi és a német, holland, francia termésátlagok között. 50 embernek adok munkát, egyetlen zsebszerződésem sincsen.

Úgy érezzük, hogy ezzel az országot is gazdagítottuk, hozzájárultunk a fejlődéshez. Az újabb fejleményeket nem szeretném kommentálni, de az biztos, mindig és mindenkor a törvények alapján jártunk el. Gondolja valaki, hogy ennyire agyonszabályozott, szétellenőrzött országban, ahol forintra pontosan el kell számolni a támogatásokkal, lehetséges lett volna másképpen működni"