Közeleg a dátum: 2010. június 10. napja, hétfő 18 óra. Várhatóan ekkor szavaz a magyar Országgyűlés a mező- és erdőgazdasági földek forgalmáról szóló törvényjavaslatról – köznapi nevén – a földtörvényről. Ezen a napon el fog dőlni, hogy mi lesz hazánk sorsa: újabb egy évszázad senyvedés és gyötrődés, vagy pedig kapunk még egy esélyt.
A földtörvény jelenlegi tervezete a végső pusztulást hozhatja el a magyar vidékre. A parasztság, az egyetlen szakrális alapú történeti társadalmi réteg a XX. század többes csapásai után jelenleg a kihalás szélére sodródott. Eközben a globalizálódó világban a tőke gátlástalan koncentrációját látjuk, az erőforrások és így a termőföldek is egyre kevesebb és egyre nagyobb gazdasági társaság, érdekcsoport kezére jutnak. Ebben a viszonyrendszerben az értékek elpusztulnak a profitcél keltette nyomás alatt: ami számunkra a szülőföldünket, a tájat, az életet termő anyaföldet jelenti, az termelési tényezővé, tőkévé vált – és mint ilyen ezek szabad áramlásának körébe tartozik.
Helyesebb volna azt a megállapítást alkalmaznunk, hogy a földtörvény valójában nem hoz újat számunkra, hanem csupán a világszerte megindult emberiség- és teremtésellenes folyamatoknak az elismerését, befogadását és végrehajtását jelenti. Ennek ékes példája, hogy a javaslat lehetővé teszi az Európai Unió állampolgárai és gazdasági társaságai számára a magyar föld tulajdonjogának megszerzését.
Ez bizony hazaárulás – különösen, ha figyelembe vesszük, hogy a kormány állítólagos szabadságharca ezt a nemzetstratégiai kérdésünket még csak nem is érintette. Ha a médiatörvényért – valószínűleg önös érdekek által motiváltan – ilyen komoly erőfeszítéseket tett Orbán Viktor kormánya, akkor vajon lehet-e nem szándékos az, hogy az országra szó nélkül kitesszük az eladó táblát" A válasz magáért beszél.
Vajon egyenlő verseny lesz a nyugat-európai, tízszeres földárakhoz szokott „gazda” és az ugarrá tett magyar vidéken küszködő helyi lakos között" Nem. Lesz-e mód a földjeink visszaszerzésére békés úton" Nem. Erre is gondoljunk most, amikor politikusaink természetesen már megint egymással vannak elfoglalva és lejárt lemezeikkel tompítják a lakosság éberségét (lásd pl. az őszödi beszéd újabb „izgalmas” részleteinek szűnni nem akaró ragozását).
De nem „csak” ez a baj a földtörvény tervezetével. Számos paragrafusa mögül kikandikál az oligarchikus, magát „nemzeti” nagytőkének neveztető, elsősorban a közös vagyon szabad rablásából felhizlalt disznófejű érdekszövetségnek a tekintete. A javaslat elfogadása ezzel együtt a 93 évvel ezelőtt megkezdődött trianoni folyamat „méltó” és „alapos” lezárása lesz – természetesen akkor és csak akkor, ha megszavazzák.
Ez az a kérdés, amit sajnos ritkán vetünk fel magunkban. A földtörvényt azok a képviselők fogják megszavazni vagy elutasítani, akik minket „képviselnek” a Tisztelt Házban – kormánypártiak és ellenzékiek, összesen 386-an. S ami nagyon fontos, emberek ők is. Hús-vér emberek, akikben nem szólal meg valamiért a lelkiismeret, pedig megszólalhatna. Démoni erők hatják át ugyanis a falakat, a Gonosz hatalma alá keríti a képviselőket. Ezt érezhettünk legutóbb hétfőn mind, akik a Kossuth téren voltunk: 244 kormánypárti honatya és honanya hezitálás nélkül rábólintott a földtörvényt gyökeresen átíró, a Házszabály és az egyéb jogszabályok kijátszásával megalkotott javaslatra. Ennek a zárószavazása lesz most hétfőn, június 10-én. Ezen a ponton minden végleg el fog dőlni…
Bár úgy tűnik, esélyünk sincs, a helyzet azonban még mindig késélen táncol. Kevesen emlékeznek arra, hogy a földtörvény megszavazásához az Alaptörvény harmadik módosítása révén az ülésen jelenlévő országgyűlési képviselők kétharmados egyetértése szükséges. Ha úgy számolunk, hogy mind a 386 képviselő jelen lesz az ülésen, akkor legalább 268 honatyának és honanyának meg kell szavaznia ezt a szörnyűséges javaslatot ahhoz, hogy abból törvény lehessen. Mivel a Fidesz és a KDNP frakciók együttesen is csak 271 képviselővel rendelkeznek, így mindössze négy kormánypártinak kellene „kiszavaznia” ahhoz, hogy Magyarország megmeneküljön. Talán sikerülhet… Talán csoda történik és akad négy államférfi a sok lezüllött roncs között.
El ne felejtsük ugyanakkor: a Második Trianon létrejöttéhez két út is vezet: az egyik, ha a kormánypárti képviselők a javaslatot megszavazzák – a másik, ha az ellenzéki képviselők távolmaradásukkal mintegy elősegítik azt, hogy a jelenlévő képviselők között a kormánypártiaknak stabil kétharmada legyen. Éppen ezért június 10-én a távolmaradás (néhány kivételes eshetőségtől eltekintve) az ellenzéki képviselők részéről egyenértékű lesz a kormánypártiak „IGEN” szavazatával. Kétség nem fér ehhez, nemcsak a kormány, hanem az ellenzék minden pártja színt fog vallani június 10-én. Ha ugyanis nem lesz meg a 268 IGEN, de mégis átmegy a földtörvény, akkor a bűnért az ellenzék is felel.
Mindenki ismeri Jónás könyvét, az egyik leggyakrabban idézett, sokak által megénekelt bibliai történetet. Jónás próféta azt a feladatot kapta a Teremtőtől, hogy térítse meg a bűnös Ninive városát. Ninive meghallgatta Jónás szavát, a város az Úr kegyelméből megmenekült. Kérdés, hogy vajon lesz-e négy igaz ember a parlamentben, akik ellene mondanak az országvesztő és nemzetellenes törvénytervezetnek, a Gonosz akaratának" Most mi vagyunk a „Jónások”: mennünk kell és kiáltanunk kell ellene, mert ez az egyetlen esélyünk!
2013. június 5.
© 2013 Kié legyen a föld?